infoszabolcs
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Menü
 
FOGYASZTÓVÉDELEM
 
HÍRLEVÉL
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
ÖNKORMÁNYZATI HÍREK RENDELETEK!
 
KÉPTÁR
 
HITÉLET
 
EGÉSZSÉG
 
Hasznos linkek
 
Naptár:
2024. December
HKSCPSV
25
26
27
28
29
30
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
<<   >>
 
Idő
 
mail
Felhasználónév:
Jelszó:
  SúgóSúgó

Új postafiók regisztrációja
 
xx
 
Fogyasztóvédelmi hírek
Fogyasztóvédelmi hírek : Hulladékszállítás

Hulladékszállítás

ofe  2004.10.01. 22:52

Amit a hulladék szállításról tudni kell!

Jó tudni - A hulladékszállításról

 

Magyarországon évente átlagosan 70 millió tonna hulladék képződik, amelynek jelentős hányadát a települési szilárd és folyékony hulladék adja. Ez utóbbi közel 15 millió tonnára becsülhető, amelyből a csatornával és szennyvíztisztítóval nem rendelkező települések csatornapótló, gyűjtő és ülepítő létesítményeiből több mint 5 millió tonnát gyűjtenek össze. Hasonló mennyiségű a települési szilárd hulladék is, amelynek 2/3-a háztartásokból származik. Ennek az óriási mennyiségnek az összegyűjtése, elszállítása, valamint elhelyezése intézményes közszolgáltatásként történik. A szervezett gondoskodás az egyetlen biztosítéka a rendezetlen hulladéklerakás megakadályozásának, továbbá az ebből fakadó súlyos környezeti és közegészségügyi problémák megelőzésének, illetve kiküszöbölésének.

 

Ez indokolja a kétoldalú szerződéskötési kötelezettséget is, ami azt jelenti, hogy a nemcsak a szolgáltatót terheli szerződéskötési kötelezettség a fogyasztókkal szemben, hanem viszont, a fogyasztókat is, mivel kötelező igénybe venniük a szervezett közszolgáltatást.

 

A szerződéskötési kötelezettség nem jelenti feltétlenül azt, hogy írásbeli szerződés jön létre a felek között. A fogyasztók nagy száma miatt a közüzemi szerződéseknél gyakori, hogy a szerződés ráutaló magatartással jön létre, ami azt jelenti, hogy a szolgáltató megrendelés nélkül teljesít és azt a fogyasztó igénybe veszi. Mivel a jogviszony elemeit (mit, hogyan, mennyiért) kötelező erővel állapítják meg a jogszabályok, ennek nincs itt sem akadálya.

 

A települési önkormányzatoknak kötelező az ingatlantulajdonosoknál keletkező hulladék kezelésére hulladékkezelési közszolgáltatást szervezniük és fenntartaniuk. Ennek vagy önálló közszolgáltatás megszervezésével, vagy a más szervezésében működő közszolgáltatáshoz csatlakozással tehetnek eleget, illetve szomszédos vagy egymáshoz közeli önkormányzatok a közszolgáltatás ellátására közös gazdálkodó szervezetet hozhatnak létre.

 

Az önkormányzatok csak olyan szolgáltatóval köthetnek szerződést, amely rendelkezik környezetvédelmi hatósági engedéllyel és kellő anyagi biztosítékkal, garanciával, valamint megfelelő személyi és tárgyi feltételek állnak a rendelkezésére, amelyek garantálják a – környezetvédelmi szempontoknak maradéktalanul megfelelő – közszolgáltatás tartós, rendszeres ellátását. Ez utóbbi különösen fontos, hiszen a települési hulladék ártalmatlanítását végző hulladékkezelővel legalább 10 évre szólóan, a kizárólag a hulladék begyűjtésére, illetve szállítására vonatkozó szerződést pedig legfeljebb 10 évre szólóan lehet megkötni. Itt érdemes megjegyezni, hogy a közszolgáltatási szerződés nyilvános, abba tehát mi magunk is betekinthetünk.

 

Az önkormányzatok széles körű jogosítványokkal rendelkeznek: nemcsak a közszolgáltatót jelölik ki, de a képviselő-testület állapítja meg például:  

§         a közszolgáltatás tartalmát, a közszolgáltatással ellátott terület határait;

§         annak a működési területnek a határait, amelyen belül a közszolgáltató a közszolgáltatást rendszeresen köteles ellátni;

§         a közszolgáltatás ellátásának rendjét és módját, a közszolgáltató és az ingatlantulajdonos ezzel összefüggő jogait és kötelezettségeit, a szolgáltatásra vonatkozó szerződés egyes tartalmi elemeit;

§         a közszolgáltatás keretében kötött szerződés létrejöttének módját, valamint a közszolgáltatás igénybevételének módját és feltételeit;

§         az elvégzett szolgáltatás alapján az ingatlantulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget;

§         az alkalmazható díj legmagasabb mértékét, megfizetésének rendjét, az esetleges kedvezmények eseteit vagy a szolgáltatás ingyenességét.

 

 

Díjfizetési gondok

A tapasztalatok szerint a szolgáltatással összefüggésben a legtöbb probléma a díjfizetés kapcsán jelentkezik.

A hulladék kezelési költségeit – a szennyező fizet elv alapján – a hulladékot előállító, tehát a lakosság köteles finanszírozni. Összességében elmondható, hogy a díjak az elmúlt években radikálisan növekedtek, amelynek oka egyrészt a korszerűbb létesítmények, másrészt a díjszámítási és tartalmi előírásokhoz való igazodás.

 

A közszolgáltatási díj megállapításához általános forgalmi adó nélküli egységnyi díjtételeket határoznak meg. Az egységnyi díjtétel települési szilárd hulladéknál a gyűjtőedényzet egyszeri ürítési díja, illetve az elszállításra átvett hulladék tömeg vagy térfogat szerint meghatározott díja; települési folyékony hulladéknál pedig a folyékony hulladék egységnyi térfogatának szippantási díja.

A fizetendő közszolgáltatási díj az egységnyi díjtétel és a szolgáltatás mennyiségének, illetve gyakoriságának a szorzata.

 

Sokan panaszkodnak, főleg az egyedülálló emberek, hogy miért kell hetente egyszer vagy akár többször is üríteni a kukákat. Előfordul, hogy ha nincs tele a kuka, ki sem teszik, ami helytelen, hiszen a bomló szerves anyag súlyos közegészségügyi gondokat okozhat.

Ennek megakadályozására jogszabály írja elő, hogy a hulladékot nagyvárosias és kisvárosias lakóterületen hetente legalább kétszer, egyéb lakóterületen pedig hetente legalább egyszer, illetőleg szükség szerint sűrűbben kell elszállítani.

 

Az önkormányzatok a díjfizetési szabályok megállapításánál gyakran a lakásban (ingatlanon) élő személyek számát veszik alapul vagy a lakásban lévő helyiségek számát tekintik meghatározónak. Több alkotmánybírósági határozat is született, amelyben megállapították, hogy azok a rendeletek, amelyekben így állapították meg a díjat,  jogszabályba ütköznek és új rendelet alkotására kötelezték az önkormányzatokat.

 

Lényeges követelmény, hogy a közszolgáltatás díja az átalányjellegtől a tényleges szolgáltatás értékéhez közelítsen, hiszen a szemétszállítási díj meghatározása során is érvényesülnie kell a szolgáltatás–ellenszolgáltatás egyenértékűsége elvének.

Ennek nem felel meg, ha például előírják, hogy kizárólag a szolgáltató járművéhez rendszeresített 240 literes edényeket lehet használni. A fogyasztók érdekeit a legjobban az szolgálja, ha többféle méretű gyűjtőedény közül választhatják ki az igényüknek megfelelőt. Sokan szeretnék, ha gyűjtőedény helyett zsákban lehetne tárolni a hulladékot. Ám álláspontunk szerint a zsákos gyűjtés alkalmatlan, mivel nem akadályozza meg a szóródást, valamint a rovarok és rágcsálók elszaporodását.

 

Szemétszállítási díj mint közös költség?

A díjaknál problémát jelenthet még, hogy számos esetben a szemétszállítási díj nem lakásonként, hanem társasházanként kerül megállapításra és kiszámlázásra. Ezért a szolgáltatók "javasolják" fogyasztóik részére, hogy térjenek át a közös díjfizetésre, annál is inkább, mivel a szemétdíj úgyis a közös költség része.

 

A szemétszállítási díj közös költségként való beállítása egyedül a szolgáltatónak kedvező, hiszen így nem kell bajlódnia az egyedi számlázásokkal és a hátralékok behajtásával, hanem egy összegben leemelheti a díjat a társasház számlájáról. Ám ez a társasházaknál olyan kényszerközösségek létrejöttét eredményezi, amelyekben a közösség egésze felel az egyének közüzemi fogyasztásaiért és fizetési hátralékáért.

 

A társasházi törvény kötelezi a tulajdonostársak közösségét az épület fenntartására, felújítására és a közös tulajdon terheinek a viselésére.

A fenntartás a karbantartást, a felújítást és az üzemeltetést foglalja magában. Bár az utóbbiba beletartozik a közüzemi szolgáltatások díjának kifizetése is, kizárólag azon közüzemi díjak tartoznak ide, amelyek a közös tulajdon rendeltetésszerű használatával kapcsolatban merülnek fel.

A tulajdonosok tehát nem kötelezhetőek arra, hogy a közös költségből fizessék ki a magántulajdonukban lévő ingatlanrészekben keletkező szemét elszállításának a díját.

 

További problémákat vet fel, hogy amennyiben a szolgáltató nem egyedi számlákat állít ki, hanem a lakóközösség fizeti a díjat, akkor a társasházak nemcsak a szolgáltató helyett vállalnak át ellenszolgáltatás nélküli feladatot, de még az ezzel járó esetleges veszteségeket is maguknak kell állniuk. A szolgáltató semmilyen kockázatot nem vállal, hiszen az ingatlantulajdonost terhelő díjhátralék adók módjára behajtható köztartozás, így ha a díjhátralékot a felszólítás ellenére sem egyenlítik ki, a közszolgáltató a hátralékot a települési önkormányzattól igényelheti. Az önkormányzat jegyzője intézkedik a díjhátralék és a felmerült költségek behajtása érdekében. A behajtott hátralékot az önkormányzat átutalja a közszolgáltatónak, ha pedig a tartozás behajthatatlan, megtéríti a díjhátralékot a közszolgáltató részére.

Mindezek a kedvezmények nem illetik meg a társasházat, tehát abban akkor, ha a nem fizető tulajdonostárs részét kifizeti, sikertelen behajtás után viselnie kell a veszteséget.

 

Szüneteltetés

A díjon kívül adódhatnak problémák még a szüneteltetéssel is. Általában előírják a szünetelés feltételeként, hogy az ingatlan megüresedését több nappal, esetleg héttel korábban be kell jelenteni a szolgáltatónak, ami már önmagában gondot okoz. A legtöbbször ez nem megoldható, senkitől sem várható el például az, hogy előre tudja mikor fog hirtelen kórházi kezelésre szorulni.

Közös gyűjtőtartály használatánál rendszerint csak akkor lehet szüneteltetni a szolgáltatást, ha senki sem veszi igénybe azt. Ezáltal a társasházban lakókat gyakorlatilag megfosztják a szolgáltatás és a díjfizetés szüneteltetésének lehetőségétől. Hiszen, valljuk be őszintén, hányszor fordulhat elő, hogy egy húsz vagy még több lakásos társasház valamennyi lakója mondjuk egy hónapig egyszerre van távol?

 

Üdülők

A jogszabály szerint üdülőingatlan-tulajdonosok esetében a közszolgáltatás díját az állandó lakóingatlan tulajdonosára meghatározott díjjal arányosan kell megállapítani. Ez a gyakorlatban – annak ellenére, hogy az alkotmánybíróság számos határozatot hozott az ügyben – nem mindig így történik. Több önkormányzati rendelet vonatkozó pontja ugyanis azt tartalmazza, hogy az üdülőtulajdonosok – habár nem egész éven át veszik igénybe a szolgáltatást – az állandóan lakott ingatlanoknál  megállapítottal azonos díjat kötelesek fizetni.

 

Amennyiben a települési önkormányzat, vagy a szolgáltató nem tesz eleget a jogszabályban foglalt kötelezettségeinek, ennek tényét az önkormányzat jegyzőjének lehet jelezni, illetve a közigazgatási hivatalhoz is lehet fordulni.

Az önkormányzatoknak bizonyos hulladékgazdálkodással kapcsolatos döntések meghozatala – például a szelektív hulladékgyűjtés bevezetése – előtt közmeghallgatást kell tartaniuk. Az ilyen alkalom jó lehetőség arra, hogy képviseljük az érdekeinket, ezért fontos, hogy a hulladékgazdálkodással kapcsolatos döntések meghozatalában mi magunk is tevékenyen részt vegyünk.

 

2004. június

 

Vissza